Furcsa

Annyira jó érzések vannak bennem. Büszke vagyok magamra, hogy pár nap elteltével de újra és újra megjön a kedvem ahhoz, hogy írjak.Örülök, hogy már csak pár nap van hátra és tényleg mindennek vége.Más szemszögből pedig maradnék én még ameddig csak lehet.Mi hatan lányok az osztályban valamilyen módon össze vagyunk kötve. Egymással éltünk együtt 5 éven keresztül.Ki vettük egymás életéből a részünket amennyire az csak lehetséges.Minden egyes apró titokkal és történéssel.Nem hinném, hogy találni fogok ilyen tökéletes sors adta lehetőséget az életben az emberi kapcsolatok terén.Mert ez egy hatalmas ajándék, hogy így létezhettünk nap mint nap. 

Olyan könnyen összetudnak törni a dolgok, talán túl könnyen. Építgetsz,elképzelsz, érzel cserébe ott van feltölt,álmokat ad,kitölt téged és olyan könnyen megtudsz csúszni a dombtetőn le oda ahova képtelenség megállni de én úgy érzem, hogy a világ legstabilabb hegyén állok, a legerősebb kezek között, és ez az érzés ez olyan amit csak a legszebb álmaidban mersz csak átérezni és hinni benne.Rengeteget változtam, a kezdetek előtt én nem hittem ennek a létezésében és annak az esélyében, hogy ilyesmi megtörténhet.Ezek előtt minden csoda erős túlzással de három napig tartott. Ez pedig változatlan, napról napra megújul,formálódik,kitölt és boldogabbá tesz.

Amúgy amilyen vegyes szálakon indult el a hétvége olyan jó és lusta vasárnap volt a mai. Pénteken lenéztünk Delelőbe Dórikával.Rég beszélgettünk, rég voltunk együtt és be kell ismerjem kifejezhetetlenül hiányzott. Jó érzés, hogy akármennyire idő eltelik mintha a legnagyobb bizalmasom ülne velem szemben a pad túl oldalán.

Nem érzem át az utolsó napok hangulatát. Öt éve annyira természetesen megy minden. Szokatlan kissé ismeretlen érzés.Érezni akarom a holnapot.Ténylegesen a péntek és a szombat a kedvenc napom. Nem bírom ezt a kötelező reggeli felkelést.Lényem egésze rosszul van tőle.Tulajdonképpen ez a két nap mikor nincs szükségem legalább 10 óra alvásra. Ha együtt vagyunk a mosolygóssal, valahogy pár óra alatt is képes vagy feltöltődni pont úgy mint a telefonom.

Tudni kell időben elintézni mindent...de ezt az osztállyal képtelenek vagyunk az agyunkba vésni. Hisz elhisszük, hogy elég lesz szerenád előtt ( ami megjegyezném Kedden van ) hat nappal próbálni. De megcsináljuk. Most amire igazán vágyik a szervezetem a lelkem, mindenem az a nyár. A meleg, a hatalmas program áradat. Az a pár hónap amiben unatkozni képtelenség és legfőképp a szabadság. Annak az érzése, hogy tényleg mindenen túl vagy , mindent lezártál. Aztán pedig egy új kezdet. Rossz nem lehet semmi ! Nem lesz semmi !

Folyton hiányzik...

Nehéz belekezdeni bármibe is hisz elég siralmasan és katasztrofálisan elhanyagoltam a blogomat. Mind külsőre fel kéne újítani és némi figyelmet fordítani rá hisz mai napig imádom vissza olvasni azt a sok sok évet amit bejegyeztem ide. Hiba lenne némileg érthetetlen de számomra egyértelmű emlékeket nem leírni ide. Tehát ahogy adja időm, márpedig napi fél óra tényleg nem sok az életemből akkor szép lassan ismét beindul ez az egész blogolás téma.Mindig is könnyebb volt akkor írnom ha valami nyomott belülről. A boldogságról tulajdonképpen mit lehet írni? Azt, hogy " ej de jól érzem magam". Le lehet írni de bennem valahogy mindig is nagyobb íráskészséget váltott ki az összevisszaság.Félek az érettségitől, a nyelvvizsgától, attól a sok dologtól ami ilyenkor stresszesé teszi a korombelieket. Ám ha belegondolok ezt mind félre tudom tenni. Nem a világot kell megváltanom pár hónap alatt, csak egy érettségi. Megfelelő figyelemmel és idővel nagyon is elérhető és semmi formában sem okoz gondot és nehézséget.

Legbelül leírhatatlan érzéseket érzek olyan események és szavak és fordulatok amelyek legbelül elmém mélyében csiklandozni kezdenek és magam sem hiszem el. Én nekem ez a fél év ez egy álombeli dolog amilyeneket csak a mesékben látok.Azt az égő melegséget a mellkasomban még soha nem voltam képes ennyire érezni mint most.Nem csak fél évre vezetek mindent vissza hanem számomra 2012-ben kezdődött az ami most van. Nem mindent lehet odabent eldobozolni és megpróbálni nem gondolni, nem érezni, mert ami elő akar bújni és valami nagy dologra lesz képes az életedben az elő fog jönni akarva, akaratlanul még ha tudod, hogy tud fájni akkor is visszatér ha úgy akarja az a nálunk nagyobb dolog.Annak a régi nyárnak az illatában kelhetek fel minden reggel és fekhetek le Annak a nyári fiúnak az illata amitől talán megmozdul valami a gyomrom tájékon.Boldog. Őszintén boldogabb minden mint valaha.Vele. Meglepő, hogy tegnap ünnepeltük azt, hogy fél évesek lettünk. Egynek érzem magunkat, felhőtlenül békésnek,boldognak és tökéletesnek.

Olyan kényelmes semmit téve. Elnézést kérek de visszamenőleg semmiről nem vagyok hajlandó írni hisz egész idáig történések, események , évszak változások sokasága vett körbe mióta utoljára találkoztam ezzel az unalmas fehér lappal amiben most is csak elálmosodom. Eluntat mint némelyik nap ami annyira semmilyen, hogy még a semmilyen szó is túlszínezettnek tűnik ahhoz képest amit valójában nyújt. Folyamatos változásban élek, változó körülmények és boldogságok meg furcsaságok és a néhai hétvégék amik picit feldobják a közbeeső szürkeséget. 

Bár néha tényleg mikor ott vagy itt... akkor tényleg más világban vagyok valami olyanban amit tényleg teljes lélekkel. Össze vissza settenkednek önmagamban is a szavak meg az amikor mindjárt megcsípnek és felébredek. Teljesen éber minden. Az utolsó évünk az maga a csodák csodája . Mintha minden kiszámíthatatlan lenne és valójában az is szép lassan rohanunk a végéhez. Végéhez a tökéletességnek. Közben újak és újabbak jönnek mennek. A változás mindig is belénk lesz kódolva. De most leakarnék ragadni hosszú időkre és újra élném újra ugyan azt a napot százszor vagy csak megállítanám az időt és magam körül mindent és mindenkit csak néznék. Az apró hibák mindig is korrigálhatóak voltak de jelenleg eltörpül minden apró negatív tényező.

Ragyogó és bonyolult.  Mennyi minden lettem azoktól a szemektől.  Egy hajszálnyi változtatásra sem szorul. 

Egész este úgy aludtam mintha nem is aludtam volna... körülbelül fél óránként felkeltem mindig minden megzavart forgolódtam és mintha reggelig csak gondolkoztam volna és nem tudtam volna kikapcsolni az agyam borzasztó volt.  Végre viszont ott lehetettem iskolában pont a mi napunkon mikor mi figyeltünk egész nap a kis gólyákra mi osztottuk a feladatokat ... szuper volt mindig tenni-venni magunkat és versenyt futni a rohanó idővel. Az egész nap végigpörgött ... az a hat óra mintha két perc lett volna utána a hosszú táncpróba még rátett egy lapáttal arra, hogy vég kimerülve érezzem minden porcikámat. És mivel kötelességeimhez hű vagyok tanulásra is tellett az idő. Holnap végre jó lesz kicsit relaxálódni megyek körmöt csináltatni, nincs semmi dolgom, alszok nagyokat és készülődök a péntekre ami szintén csak hosszú lesz fél nap tánc, a másik fele az éjszakai élet és a gólyabál és meg ne feledkezzünk a suliról. Telik úgy igazán minden....

Holnap végre suli ! Mai nap gofri sütögetéssel, sorozatnézéssel, és nagy semmit tevéssel telt el. Érzelmileg sem különösebben bolygatott meg semmi.... tehát semmi nincs amiről írnom kéne.

Pár hónapot vissza tekernék, hogy itt legyek !

valami van ami nem hagy nyugodni.  és ami miatt rossz érzés tölt el... de nem lehet nagyon nem lehet. csak túl gyorsan és hirtelen ért .. nem most... akkor... azóta talán most tört felszínre először... gyakran megesik, hogy cselekszem sodródom az idővel és később érzem meg a súlyát és az egészet ami volt... eddig elvolt zárva egy dobozba... észre sem vettem, hogy egyáltalán az a doboz ott van... nem hinném, hogy észre akartam volna venni azt a dobozt. és én nem akarom kinyitni ennél jobban. tényleg nem akarom ! nem tetszik most ez ami rám jött!

Megfogok bolondulni ... egész nap egyedül ültem itthon a megbetegedésemnek köszönhetően , és még holnap is ! Reggel azért benéztem suliba doktor előtt megkoronázni a kis gólyának igazán remek kis sisakot terveztünk Claudiámmal a "kisbabánknak" : 

Ennél a pár képnél tartalmasabbat nem tudnék írni jelenleg.Beteg vagyok és utálom !

Mindig olyan nehéz újabb és újabb bejegyzéseket írni nap mint nap... mindig csak egy üres fehér 'lapot' látok és tele kell töltenem röviden mindennel amit átéltem pár óra alatt. Mintha minden nap egy megváltás lenne valami jobb felé. Mostanában annyi mindent sodornak elém az újabb és újabb napok, hogy ez miatt is imádok felkelni semmi sem átlagos és szürke... Minden napból eltudok könyvelni valami jót és tanulságosat. A mai nap volt tényleg eddig a legjobban érzelem dús. Ahogy ott kimondtam a lányoknak ' Minket össze köt valami" és össze is köt. Az, hogy a legnehezebb pillanatokban is egymásra támaszkodhatunk. Ez a mai pedig saját magam meggyőzése volt, hogy igenis az évek alatt rettentő erős lelkem lett és ahol azt hittem eltörik a mécses ott biztos talpakon álltam... de rettentő fájdalmas és nehéz pár óra volt... de együtt ezt is túléltük. Este találkoztunk drága szomszédommal Danikával és szokásosan kocsikázgattunk,beszélgettünk, és rájöttünk hogy ott ma ugyan az járt a fejünkben a saját közös múltunk... soha sem könnyű elengedni valamit vagy valaki egyik pillanatról a másikra és tényleg örökre. Hozzá tartozik az élethez igen... de ezt könnyű kimondani megélni meg más teljesen más. Bennünk az az űr folyamatosan azóta ott van de mindig előre tekintünk és vissza csak annyira, hogy újra átéljük a szép emlékeket mikor még kisgyerek fejjel játszottunk négyen boldogan családosat, meg boszorkányosat, meg férjeset, meg lövöldözőset, meg kommandósat... mikor még este nyolcra mindenkinek takarodó volt és csak az utca keretein belül játszhattunk... hiányzik... de könnyebb osztozni valakivel mintha a teher egy kis része könnyebb lenne. 

Haza felé természetesen akkor kezd szakadni az eső mikor elindulok és mire haza szenvedem magam addigra eláll. Lehet rossz a karmám. 
Félre ne értsen senki ez amit most írtam azzal csak kiragadtam egy pár másodpercet, pillanatot a gondolataimból. Ugyan úgy reménykedek a jóban és nem csak ezekből az érzésekből állok. Ugyanúgy nevetünk és megyünk tovább és tervezgetünk. Hisz szerintem ebből áll minden néha össze lehet törni egész napot végig bömbölni de utána egy pillanat alatt fel kell állni és csak előre... és most nem az átlagos hétköznapi kisebb balhékról, pasidrámákról, apró-cseprő gondokról beszélek mert az soha nem érdekelt engem személy szerint átrágjuk magunkat rajta pár óra alatt ...hanem azokról amik tényleg képesek megtörni embereket... minden annyira okkal jön és megy. Kiszámíthatatlan, hogy mikor következik be a változás szele. Lehetsz egyik pillanatban még önmagad akár azután olyan fordulatokat kaphatsz, hogy pislogni sincs időd és talán minden megváltozik.  Erősebbek leszünk és érettebbek és sokkal jobban értékelünk mindent. 

A mai nap a sok félreértett mondatból, hanyagságból állt az osztályunk és suli között. Rettentően elegem lett négy tanítási óra alatt... vagyis nem csak nekem mind a hatunknak. Utolsó évre természetesen kell a hülyeség. Utána átbeszéltük lehiggadtunk beültünk snackbe beszélgetős pár órát tartani majd kezdetét vette a testileg és lelkileg kifárasztó első táncpróbánk. Akármennyire elfáraszt a hangulat kiváló és rettentő eredményesen haladunk. Imádom, hogy hatan lehetünk és mindig minden tökéletes velünk egymással szemben. Jobb hétköznapokat, jobb osztályt el sem tudnék képzelni. Hatalmas szerencsém van.
Félek a holnaptól rossz lesz átélni valami hasonló fájdalmat és félelmet mint három éve. rettegek. 
De nem is szabad rosszat írnom.Ha képes vagyok elhinni a jót akkor meg is tudom valósítani ... és pont erről olvasok egy szuper könyvet kicsit pszichológiai téma, viszonylag könnyű szöveggel és nagyon meglepő dolgokat ír le. Annyira tetszik ez a pár sor és annyira igaz :

"A tudat és tudatalatti:

Ha úgy tekintesz elmédre mint egy kertre, akkor könnyen meglehet érteni a két eltérő funkciót, te magad vagy a kertész, és megszokott gondolkodásmódod segítségével naphosszat magvakat -gondolatokat- ültetsz tudatalattidba. Ahogy vetsz a tudatalattid talajába, úgy aratsz testedben és körülményeidben is. Láss hozzá máris, vesd el a békesség, boldogság, helyes cselekedetek, jóakarat, fellendülés gondolatait! Nyugodtan és érdeklődéssel gondolkodj ezekről az értékekről, és tudatos elméddel teljes mértékben fogadd el őket. Szüntelenül ültesd a csodás magvakat -gondolatokat- tudatalattid kertjébe és csodás termést takaríthatsz be."

Mit csináltunk egész nap? Megoldottunk mindent . El is felejtettem írni az elmúlt napokban történő kedves gesztusról. Kaptam egy levelet, egy levelet ami mindent lebontott egy olyan embertől akivel mindig vissza térünk egymás életébe születésünk óta.  Annyira jól esett, jól esett ilyen őszinte levelet kapni nem vagyok egy könnyen elérzékenyülős típus de az őszinteségre és az elmúlt rengeteg időre a sok közösen eltöltött bevillanó képekre, emlékekre  és  belegondolva mindenbe  ami volt eltűnt az összes apró-cseprő kis hülyeség ...tehát jól esett. rettentően meglepődtem de ez boldog meglepettség volt amire soha sem számítottam.
Imádtam ma kiülni beszélgetni Clauval egy nagyot, elég komoly témába haraptunk bele de jól esett, jól esik egyformának lenni és tényleg értékelni mindent azt, hogy minden nap felkelhetünk, képesek vagyunk egy boldog életre és nincs semmi komoly problémánk. egyszerűen hálás vagyok... hálás vagyok a környezetemnek, magamnak és annak, hogy ilyen jó napjaink lehetnek. Bizonyos problémák persze mindig voltak és vannak és lesznek de egyszerűen néha ki kell zárni nem szabad azoktól függni. Képesek vagyunk mindent kontrollálni, és úgy alakítani ahogy a számunkra a legmegfelelőbb. Mindenki képes rá hinni kell és megfontoltan cselekedni. Aludnom kell egy nagyot a közeljövőben hisz ez suli időben technikai képtelenség. Aludnék és aludnék legszívesebben... de be kell érnem ezzel a pár órával.

Az történt, hogy piszkosul össze jött ez a nap minden szempontból. Már nem bírok magammal annyira jól elvan tervezve ez a hét. Ma lett volna egy olyan, hogy negyedik óra után menni kellett volna biciklizgetni a sulival de valahogy sikerült úgy alakítani a dolgokat, hogy számunkra a Hétfői nap már fél 12-kor véget ért. Nem is tudom miért semmi különösebb indokot nem tudnék felhozni de annyira jót érzek szinte árad és árad szét bennem. Mennyi de mennyi talány és kérdések ezrei sorakoztak a fejemben de percek alatt mintha képes lennék változni és már nem keresni a válaszokat mint a filmekben akár. Csak úgy elvagyok és szuper de tényleg szuper apró kis napi dolgokkal, tervekkel, mindennel együtt. Hiányzik a nyár szele. Minden akkor olyan gyorsan történt minden egy nagy érzés volt és mentünk jöttünk de múltunk az idővel minden más azóta. Egyik percben még itt majd ott. Én senki kedvére nem fogok tenni senki kedvért nem fogok más lenni és megyünk tovább ugyan azzal a lendülettel.

Csicska vagyok és buta miket el nem hiszek... nem baj még pont időben. Idegesítően sokat hapcizok de legalább a lelkem másik fele nemsokára itt van Szentesen. 

Regina az aki bírja a piát. Egész biztos,hogy ő betonból van. Annyira de annyira jó volt,hogy átjött és kitudtunk beszélni mindent úgy eltelt az a négy óra mintha pár perc lett volna. Imádom azt mikor valakivel ennyire egy hullámhosszon vagyunk és annyival értékesebb este volt mint akár egy Gold vagy bármerre... 
Claudiával ijesztően fura mikor beszélgetünk a jövőről ezt tettük körülbelül egy hete is és bevált ? Fizikai képtelenségnek tűnt akkor de mégis mintha beleláttunk volna valami elbaszottat és feleslegeset az egészbe.

Rövid lett az egész. Általános iskola óta tartó rövidség.Valamelyik nap furcsát álmodtam... majd tegnap megint. Ugyanarról. Arról a hosszú hajáról, szép kis arcáról, törékeny testéről. Én mentem mögötte ő előttem szép nagy haját láttam csak... nem bírtam utána szaladni mindig mikor utolértem  és megfogtam volna,hogy forduljon felém levegővé lett. ijesztő és frusztráló. Bár láthatnám újra, láthatnánk. Utálom azt, hogy rengeteg kép és rengeteg emlék van itt csak belőled !!!

Semmi de tényleg semmi ihletem nem volt írni... annyira a helyén volt az egész nyaram. Az embereket jobban érdekli a dráma és a szenvedés mint azt, hogy minden héten szinte megismételve minden szavamat leírom, hogy mennyire elvoltam és mennyire szárnyaltunk és mindenben részt vettünk. a nyárzáró volt talán az egyik legemlékezetesebb este... amikor tényleg minden annyira spontán ... bár mai napig nem értem,hogy fértünk el öten abban az ágyban... és kifeküdtünk a gát közepére nézni a szívecske alakú csillagot, négy biciklin hatan hazajönni és érezni a meleget amit a hűvös vált fel. Imádom, imádom az esőt...  és ezt az időt. Annyira hangulatos de félek az utolsó évtől annyi terv van annyira próbálunk egyszerre mindent a magunkénak tenni, hogy a végén rosszul sül el valami. De velünk ez nem történhet meg. Hivatalosan is Clau lesz a műsorvezető gólyabálon én pedig az egyik  zsűritag. Várjuk már. 
Néha mintha átbillennék egy olyan helyre  ami tompa és fáradt de mégis eleven. Nincsenek összefüggő egybe olvasztható mondataim csak betűhalmazok amiket legszívesebben egymásra pakolnék. Vagy csak elpakolnám őket egy nagy dobozba. Mindig csak más van. Másoknak a rohadt teste, rohadt lelke mások világfájdalma. Egyszer reményekkel tele majd sehogy. Ami mindent jobbá tesz, hogy rengeteg feladatom van ami leköt. Meg szerencsére  a biztosak mindig voltak vannak lesznek.  És Claudia egy tündér. Ő az én jobb kezem, jobb felem, egy igazi legjobb.
 Éreztem valami apró reménycsóvát , biztató porcelán kezet kapukat láttam nyitódni. És legszívesebben futnék a porcelán kezekbe de már megint nem. na inkább belevetjük magunkat Clauval az új tervünkbe . ma még írok erről : ) fantáziánk határtalan.

Croatia

elvagyok maradva a gépezéstől, alig vagyok fent mindig van jobb dolgom. de sok mindent csináltunk persze azért. Kittiéknél a Holt-Tiszás bulika bulika, egész napot végig fürödtünk, ittunk, rohangáltunk, mindent csináltunk másnap pedig csak a fáradtság de számomra nyáron az egyik legjobb nap volt, hogy nem a szokásos Körös hanem kicsit elszigetelődve páran lehettünk. azután egy röpke át tekerés szombaton Csongrádra. pár órát sétálgattunk a sok bulizó kedvű ittas fiatalok között. hát fergeteges volt tényleg.
Minden jó ! rég óta már ez az egyik legjobb nyár.

Boldog szülinapot Gabikának, boldog megünneplés volt, meglepetések, titkok, készülődések... a lányokkal kitaláltuk, hogy tartunk egy jó nagy meglepetés bulit számára, a fiúk még lefoglalták a figyelmét elhívták otthonról mi berendeztük a szobáját és utána jött a szokásos szombati hangulat , a gáton sétálás, buszozás jóval később. Olyan boldog voltam, hogy átjött Clau és velünk volt nagyon rég nem láttam már. Körösön meg rettentően beindult velünk az élet, minden volt de tényleg minden kiadtunk magunkból mindent , tettük amit tenni kell, lányok értetni fogják azt, hogy Hajcsomó.  egyre közelebb érzem magam velük, annyira jókat tudunk beszélgetni, nevetni, hülyéskedni és annyira boldog volt minden . ami nem is volt boldog az is rendbe jött. sok minden megtörtént, volt felszabadító érzés, fura, élet kibeszélős, és csupa sok jó dolgok. mindig ilyenkor azt kívánom, hogy bárcsak megállíthatnám az időt mintha másik világba csöppennék bele és mi is teljes felszabadultsággal sodródunk a idővel . napról napra újra és újra elmondhatom, hogy én vagyok a világ legboldogabb embere. annyira örülök, hogy bármi rossz történik velünk félre tudjuk tenni és csak jól érezni magunkat, és ilyen jó emberekkel körbe venni magunkat. mindenkinek képesnek lennie kéne erre. tele vagyok várakozással nemsokára Horvát ország, amikor lemaradunk arról, hogy itthon mi zajlik és teljesen új környezetben lenni az kapcsolja ki a világ minden dolgát igazán körülöttünk. félek, hogy elfog telni ez a nyár nem akarom, hogy vége legyen...

rengeteg idő eltelt, rengeteg ideje nem írtam rengeteg változás nagy nagy érzelmi tragédiák, megújulások, sokszínű napok , drámák , és bulik halmaza . annyi fonál van amin elkezdhetném írni a sok sok dolgot nehéz megfogalmazni  átláthatatlan de mégis érthető mondatokkal a jó erősen becsomagolt történetem.
csak próbálok egy percet de csak egyet komolyan egy percet arra szánni, hogy átgondoljam a sok sok hülye cselekedetem vagyis azt az egyet ami életem tragédiája, hogy ennyire naiv, hiszékeny és rossz ember voltam. ez már inkább valami féle undor a testemben amit megfognák és kivennék. mindig is gondoltam, hogy egyik percről a másikra változnak a dolgok. de ilyen szinten elhinni azt ami nem is létezett, álomtéglákból házat építeni... egy fontosat meg mellék szerepelővé tenni . csúnya dolog volt. segítő kezek, de a végére már nem is érdekelt a majdnem szeretetet és undort tényleg egy hajszál választja el. a véremben van benne a játék néha úgy érzem imádok kapni és adni, megadni és elvenni. de azért persze naiv kétszer nem leszek. így is a gyomrom fordul fel a düh-től. persze nem most-ról beszélek most az érzelmi világom boldogos és kiegyensúlyozott. a minden napjaim gyorsan eltelnek és pihentetően semmi tragédia. de ha vissza gondolok pár héttel ezelőttre a semlegesség és a harag egyszerre volt jelen . szerencse, hogy nem szokásom szarakodni a semmin és nem foglalkozni a gyökérségekkel amit csak magamnak köszönhetek de idejét éreztem leírni .
de a végén én nyertem.
de most olyan jó minden éljük a kilenc hónapja várva-várt nyarat két hét múlva Horvát ország és a tegnapi este , borozós beszélgetősen eltelt és örülök nektek lányok ! folyamatosan Szombati Körösök , hajnalozások. imádom. minden percét megtudnám állítani örökre itt ezt ami most van. erős kijelentés lehet de ebben a pillanatban én vagyok a világ legboldogabb embere !

Fényképezkedtünk. 

egész nap strand, este pedig Danikával élet kibeszélés egy kis Körössel vegyítve olyan jó, hogy 12 éve mindent megtudunk beszélni gátlások nélkül, a melegtől majd meghalok, de legalább egyre jobban megy a barnaság ami mellőzhetetlen .
olyan jó megbeszélni a dolgokat ... örülök, hogy új nagyon jó barátot találtam Bencében mindent de mindent elmesélünk és annyira jól kivesézzük a dolgokat, hogy lelki megnyugvást jelent az egész. 
Claudiával holnap folytatódik minden Vasárnapig , boldogságot hoz végre azzal, hogy itt van.
egész nyarat ilyen jóra kérném !
szép lassan pedig próbálok feloldozást kapni abból amiből...nehéz.

második nap a kilencből, telik nagyon gyorsan telik tele meglepő ötletekkel és nyári hangulattal mintha csak sodródnánk . a mai nap egy hosszú és fárasztó kenuzásból,csónakázásból, sétálgatásból és sokkal pihentetőbb napozással telt a Körös parton. annyi mindent megbeszéltünk és annyira jó itt lenni, hogy szavakkal kifejezni nem tudom. szokásos esti kocsma túra majd hajnalban a spontán ötlet, hogy menjünk le Körösre a strandra fürödni itt Békésszentandráson annyit nevettünk és annyira gyors eltelt örülök, hogy új embereket ismerek meg Clau által akikről eddig csak hallottam de semmit nem tudtam. és a nap fénypontja a négyes fürdőzés a korom sötétben, csillag nézéssel vegyítve. örülök és én érzem magam a világ legboldogabb emberének mintha a problémákat képes lettem volna otthon hagyni Szentesen és a sok hülyeséget kizárni. és még csak most kezdődött el ez a 9 nap . 

leírhatatlan 9 nap áll előttünk. sörrel kelni sörrel feküdni, szerdáig Békésszentandráson lenni, csillagot nézni, sokan lenni, földön feküdni, új emberek környezetében lenni, este sétálni, kocsma túrázni, várni és picit türelmetlennek lenni, boldog és kedves emberekkel lenni, sok tervet szövögetni, mindig valamerre lenni ...
tegnap kezdődött el a három hónapos nem megállás esti fürdővel imádtam ennyire kötetlennek lenni és az életet kibeszélni, fürdeni és az idővel eltelni. ennél jobb dolgokat nem is kívánhatnék !

utolsó napok, utolsó felelések, utolsó dogák , utolsó közös kora reggeli snack, utolsó titkos közös harmadik óra utáni szünet... de utána még egy év ez az amitől még boldogabb vagyok. 

annyira boldogságos volt ma, utolsó hét, utolsó napok már fáj a fejem a sok sok tanulástól de ma végre vége pár hónapig mindennek. imádtam a mai spontán osztálykirándulást azt, hogy nem kellett iskolában lenni, egész nap főzőcskézni vagyis inkább csak nézni ahogy a többiek munkálódnak, rengeteget enni, és azt, hogy semmi átlagos nem volt a mai napban mintha egy picit a megszokott környezettől mikor mindig rohanunk minden fele elszakadtunk volna és semmi szarság nem volt jelen. csak beszélgettünk, nevettünk, fetrengtünk szó szerint a semmi közepén és elrepült az idő felettünk hiányozni fognak azért a hétköznapok így együtt. mindenki külön személyiség mégis annyira össze vagyok kovácsolódva, hogy ki lehet mondani, hogy rég egymás második családja vagyunk. nincsenek titkok, kibeszélések, gonoszkodások csak sok sok jó és pozitív dolgok . 
más felől nézve a napjaimat... örülök mikor valaki egyszer csak betoppant a semmiből és mintha már ezer éve ismerném mindent de mindent elmondhatok, elmondhat és mintha egy nagyon jó testvér találtam volna most meg ebben az elmúlt rettentő kevés időben.

mennyire igazuk volt...

Claudia.

szavakkal nehéz kifejezni mennyit jelent ez a barátság, egy szóval a 'tél'-el kezdődött . első nap suliban mikor még csak ismerkedett az osztály húzni kellett lapokat és megtalálni a párunkat akivel ugyan azt húztuk. ott kezdődött minden azóta ő a fél énem, a belső démonjaim leküzdője a hősöm a boldogságom fokozója. annyit jelent, hogy mindenben mellettem van minden. a legmélyebb pontokban és a legboldogabbakban. nem tudom leírni mennyire hálás vagyok mindenért ez számomra az a kötelék ami elszakíthatatlan a legrégebbi pillanatoktól.