a gondolataimon olyan sokszor átrohan . egyre sűrűbben és folyamatosan. sőt nemis rohan , egyszerűen és folyamatosan , lassan halad. de úgy csinálja hogy akkor minden porcikám megnyugszik.


valami megfoghatatlan ami elérhetetlen . szárnyakat ad és belassít. itt lehettélvolna . de messze vagy.a te lényed számomra csupa ellentét.

józanész mikor kimész én becsukom az ajtót.

Az igazat megvallva nem is akarom, hogy bármi megváltozzon, odabent a fejemben.Néha kifejezetten szórakoztat saját tébolyultságom.Igen, tudom, hogy nem úgy nézek ki, mint egy őrült. Ez egy elég furcsa kifejezés...mikor az akaratommal ellenben cselekszem pontos magyarázatot nem tudok mondani; de miért is akarnék?