megfog a tökéletlenség.
furcsa illúzió.
a jó karakterek mindig unalmasak.

szűkagyúság megöli a képzeletet.
Egyoldalú tézisek, üres frázisok, lopott ideálok,
merev rendszerek.Én ezektől félek. Rettegek tőlük
és gyűlölöm őket. Természetesen nagyon fontos az,
hogy mi a helyes és mi nem az.A hibákat, tévedéseket
felül kell bírálni, és még korrigálni lehet őket.
Ha van bátorságunk beismerni a tévedést, változtathatunk
a dolgokon. De a képzelőerő hiányából fakadó értetlenség
és könyörtelenség olyan,... amire nincs mentség.
A legkiábrándítóbbak azok az emberek, akikből hiányzik
a képzelőerő....„üres emberek”.
Olyanok,akik nem látnak a felszín alá, észre sem veszik,
hogy az a lyuk,ahonnan hiányzik a képzeletük, érzéketlen
szalmatörekkel van betömve.Ők maguk is érzéketlenek,
üres szavakat zúdítanak a másikra. kinemállhatom.

A hétvégék mostanában picit túl szürkék. hihetetlen hogy ezt az érzést ami eddig olyan sok ideig tartott reménytelenül , erőt vettem magamon megfogtam és kivettem. nem mondom azt hogy minimálisan nem maradt bennem , mert ott van mindenhol a levegőben , a széken, az ágyon , a szemetes kosárban. de nem olyan intenzivitással ... és ez szép lassan elfog tűnni. tudom. és teljesen semleges vagyok.