A háztetőn egy szandál, ablakon mászol ki épp,ellököd magad,A lebegés gyönyörű szép.

megunok várni .megfog a tökéletlenség. a túl jó karakterek mindig unalmasak szerintem . kell a felfordulás , hogy legyen mit rendezni ott belül. nincsenek fokozatok van igen vagy vagy nem. próbálok anélkül írni hogy átérezd miről van szó. csak írom ami jön onnan és kész. megfejteni túl könnyű.becsukom a szemem és nevetek.nevetek mindenen.a remény az egy hazugribanc. nem reménykedni kell hanem tenni érte.kicsit ez a négy nap egymásra tolódott. nem voltak köztes átmenetek . csak voltam ültem és pörgött az idő. túl nagy fokú a kipihentség.

ilyen a világ, az egyetlen lényeg ,hogyha összeér az övé, meg a te térded..akkor már érted, akkor majd érzed ,egy pillanat alatt, összerak és szétszed