2011. március 10.

vegul ugyis csak egy sohaj marad.





egyre kevésbé bírom elviselni az egy helyben toporgást és semmit tevést.tudom hogy okkal vagyok telis-tele gondolatokkal. építs házakat az álmokból és rohanj, és táncolj, és ugrálj, és üvölts vagy csinálj bármit, csak lássam rajtad hogy élsz!és ha el is rontunk mindent, mi újra kezdjük! sosincs késő azzá válni,aki akarsz lenni,és sosem késő valóra váltani az álmokat.egy rajzfilmben élek és talán építész leszek. a körülöttem lévő dolgokból emelek hatalmas épületeket. vagy talán festő.mindenképpen azok az emberek lennének rajta a képeimen akik körülvesznek.hisz mindannyiuk egy apró színfolt. vagy lehetnék dalszerző,elénekelném a mosolyokat. esetleg megpróbálkozhatnék a varrónő dologgal, a nyári emlékekből varrnék télikabátot. ha királylány lennék egy toronyban, mindent leírnék ami történt velem.és nem hagynék ki egy szót sem, mert minden apró részlet hozzátartozik ahhoz, hogy én most az vagyok,aki.





egyensúlyban valahol mindenki győz és veszt is.