világtalan zaj , zajtalan világ.

namostakkormitishidjek ? valami NAGYON jó , annak ellenére hogy legszívesebben megfognám és kivágnám ezt az érzést.
tudod ez egy furcsa dolog. mert nekem mindig rohannak át az agyamon a képek nap mint nap , de ezt mintha valaki beleépítette volna a háttérbe. Akaratlanul és Észrevehetetlenül megragadt. és Ott van. Mintha leakarnám onnan szedni és simán eldobni. de Nem Engedi. talán nem véletlenül vagy ott. Amennyire negatívan fogják fel mások ezt a definiálhatatlan valamit belül , engem egy párhuzamban annyira tölt el megnyugvással és melegséggel.
kiegyenlíti egymást a kétely és a hiperaktívság, amit elnyomnak a keszekusza gondolatok. a megoldást mindig a sarokban keresem. akkor
EZ MOST MI ?
ez most valami , vagy semmi ? túl sok túl kevés ?

ahol a bánat súlytalan_

és néha már magába szív ez a morál nélküli civilizált legális borzalom. DENEMHAGYOM.

Kapd el a kezem, ha a huszadikról esem, ugorj át az üvegen. Csináld jobban, s tiéd lesz a szívem. Hajlítsd meg a kanalat, harapd el a poharat. Csinálj csodát.

dobdleacipőd. és érezd magad otthon. remélem meglátjátok az iróniát az írásomban és bennem.

mert

Phineas és Ferb most mindent kipróbál.