higgadság van . lustán kavarok a levegőben egy kis álmossággal karöltve. már nem tud felzaklatni, de én mosolygok boldog vagyok , felszabadultam, nem tud hatni rám semmi rossz tényező sem, elenyészőek.Szerettem azokat a különös hatásokat tőlled.Olyan szélsőségesen ingadozó volt. annyi minden kavargott a fejében , annyi mindent gondolt másképp eggyik pillanatról a másikra hogy csak kapkodtam a fejem a cselekedetei után. Imád.tam érte . Önálló volt makacs , ment a saját feje után határozottan és nagyobb lépésekben őszíntén.Határozottan titokzatosnak véltem. Soha nem tudtam rólla eleget. Talán egy ideje ő az aki iránt huzamosabb ideje vonzódom.Valami szokatlant kaptam tőlle ott belül. Lehet fel sem tűnt neki. sőt egész biztos...

valahogy megbabonázott megtaláltam egy kis időre azt az embert akit követhetek a személyemet félretéve és biztonságban érzem mellette magam . meglátom újra és újra de az a mosoly átalakul valami mássá ,amitől még magam is meglepődök. Zavarba hozott ez az egész, mérges lettem. Utáltam ezt a naiv érzést . De ez még elviselhető volt. Ő maga mindent tompított. valahogy ebből a pici időből is sokat tanultam tőlle. Aztán újra megjelenik. ott van a szemeivel... mindennel... de rájöttem hogy ezt a történetet félre értettem. reménykedtem.hittem. hiszek. Hihetetlenül utálom ezért hogy ilyen gyengévé tesz.De magam is. hogy ennyire naiv vagyok. az utolsó idegszállam koncentrálnom kell hogy próbáljak a ép maradni a környezetedben. nemtudok most világmegváltó szövegeket írni. nem megy most. ne érts félre jól vagyok. de most elvan nyomva az agyam.