
már várom a tengerpartos estéket. amikor tényleg semmi nem számít. elszabadultság.
miért rongálod az összképet? nem győzőm korrigálni azokat a butaságokat. mostmár úgyis máshogy lesz. tudod mit? tényleg minden szép csak te vagy világ a beteg. egy picit elvagy szállva. amúgy is fejts meg csak egy picit és kapsz 1 kg. sajtot. jaj... hadjuk már. térjünk a lényegre átugorva a sablont szöveget. fo
gj egy lapot és írd le mi volt a legnagyobb mosoly az életedben. tíz oldalnál megsem állj. csak a jót akarom hallani ! nekem bejön ez az összevisszaélet.most gondolom nem érted mit beszélek. ? dehogyis érted! lelketekben legyetek színesek és gazdagok. ! kinyitom a szemem és minden. miért? mert el hiszem. A mosolyom verse mögé úgysem fogsz betekintést nyerni.fújjuk el a narancssárga felhőket és könyörgöm éljünk. a kicsi fiú az utcából Ivánka úgyis azt mondta h pussziljak meg egy fiút átváltozik békává. a sorok mögött mégis éreztem a szeretetét a kicsifiúnak akár mekkora gúnnyal mondta az arcán majd elrohant mert attól mindig fél hogy elkapom és nem engedem. kisfiú komplexusom van. annyira édesészabálnivaló mindegyik. a kicsi kezük, a kislányos hanguk. imádnivaló.ti vagytok a világlegőszíntébb emberei ...önzetlenül. tudod mim van ? hatalmas kagyló gyűjtemény... elszórva tartom őket a tengerparton. biztosan egész biztos láttad már . ma kénytelen voltam apukám 43-as papucsában és pólójában kiülni a kert közepére gépezni mert a net nem bírt az áramköreivel és nem találta meg magát. hát megkerestem.

és tudod szamár...
van ami többet rejt annál mint amit mutat.
van ami többet rejt annál mint amit mutat.