2011. április 17.


röpkeegydimenzióskicsontozottszabadság.


ez nem én voltam. kicsit helyre rázódott a gondolkozásom. tudom hogy ki az akire számíthatok ki az akire nem és ki az akire ezek után számítok. most picit üres vagyok. valami díszharmónia féle. egy eszméletlenül fontos ember kiesett a szívemből , én hibám? lehet , igen. de kicsit felszabadultam. mostmár nem nyomsz belül. nem kattog az agyam csak rajtad. ennek tulajdonképpen örülök. mert megsem érdemeltük volna egymást. és tényleg neeem. nem ismersz ha ilyen könnyen elítélsz. és ezért nem is bánom a történteket. nem kellessz már. picit sem.


sok a felszínes hipnotizált zombi...