vegul ugyis csak egy sohaj marad_ Akad úgy, hogy hiába menekülsz el előle nem lehet ha nála van egy darabod, belőled.A lábujjtól kezd el felfele mászni sunyin duruzsolva fejedben turkálni.Bombát elhagyja fejben, szívben, lábbankapcsolóját meg hát elviszi bátran.Bizonytalanul élsz te Életképtelenkattognak benned azok a vackok szüntelenFelkelsz attól reggel kakaó tea bármisietve váltja később az utcán jobbat a baloldaliUtcán van-e út mely a kapcsolóhoz visz él-e még bennem ki valamit is hisz.Nem marad már más a vers végérecsak sirályra kötött kapcsoló bomba meg a szívre. fontos ez a nap... nem azért mert valami megfogalmazható történt.de fontos szimplán. Ma amúgysem lesznek világmegváltó gondolatok. Vagy esetleg megfogható darabok belőlem ~elbeszédülünkegymásmellett.

És te, te pedig egyre egyre egyre nagyobbra nősz bennem. Mindig minden mozgásban van? Minden változik? .

tudod mit? csinálj csodát . én meg elhiszem.hát egy szóval eper illatú környezet. könyvek.könyves könyvek. kékeskékek. na most ne mond hogy kiszűrted a lényeget ebből. mert tudom ám hogy nem. rombold le egy picit az agyad és érezd ne lásd.Az álmokat én szövöm. Nem ők engem.átélek és túlélek.megálmodtam az ezutáni csodát.Örök igazság hogy nincs igazság.És aki nem keresi mégis megtalálja.Az igazság is egy nézőpont. Nem hiszem, hogy minden fekete vagy fehér. Csak a szeretet nélküli dolgok színtelenek, minden mást kiszínez az a fura érzés ami nélkül még a létezés is megkérdőjelezhető.