33 ♥
mes.és.fő.szerep.lő.

picit leragadtam ebben a kidobni való hangulatban. egyfajta katartikus élmény közepette. meg-meg van az a folyamat...amit legjobban a futással tudok szemléltetni...teszem azt itt a következő szituáció: tesi óra van...ritka lusta vagy, 7-8. tanóra, a tanár pedig könyörtelenül futásra kötelezi az osztályt...és akkor minden bajod van.látod előre,hogy sehogysem tudod kikerülni...így kénytelen vagy rászedni magad.elkezdesz futni...már beletörődtél, mintha kívülről néznéd magad...aztán észreveszed,hogy minden lépted egyre nehezebb...mintha az ereidbe ólmot öntöttek volna...úgy érzed nem bírod tovább, , egyre nehezebben kapod a levegőt, már ott tartasz,hogy bármelyik pillanatban megállsz,feladod,hisz semmi értelme nincsen, csak futkosol körbe-körbe és majd megfulladsz, de minden másodpercben végül továbbnógat egy hang,amikor...egyszercsak túllépsz a holtponton. akkor mintha már nem is te futnál, nem érzed a fájdalmat, csak azt a szabadságot, ahogy érzékeled a sebességet, amivel haladsz...aztán szépen letelik a futás ideje, téged pedig elönt a boldogság csodálatos.

ÁTMENT ?!