mosolyok a természet. képeket látok. képeket amik megfejtetlenül de a magaménak tudhatok. mindenhonnan merítve. mert amit elképzelek és megszületik az agyamban. az már hozzám tartozik. senki másé. hangok. amik bennem vannak. félek hogy egyszer kitörlődik belőllem valami fontos. ettől rettegek. mindent elakarok dobozolni. egy vastag papír dobozva belerakni . és ott tartani. egy dohos papírdoboz fent a padláson. emlékek a falon a szekrényben , a szemetes kosárban. és a képek pörögnek néha nélküled néha veled. unom a feketét a fehéret. lázadás a megszokás ellen. Elalélok, és a szálkák fölriasztanak Ilyenkor metsző élességgel látom a világot,és megpróbálom feléd fordítani a fejemet.de miért is. hisz csodás vagy világ.szeretlek.