hát telnek a napoknem is emlékszem, mikor volt legutoljára, hogy ilyen sokáig nem írtam. Hétfő óta összefolynak a napok, és valahogy mindig este lesz, mielőtt egyáltalán felfognám, hogy eltelt egy nap. Egyrészről nagyon jó érzés, hiszen ez amiatt van, hogy egyik nap sem unatkozok mostanában, másrészt viszont így olyan gyorsan telnek a napok, hogy arra fogom felkapni a fejem, hogy a suliudvaron ülök az évnyitón és suttogva beszélgetünk a nyáron történtekről. Akkor fog eszembe jutni, hogy hova tűnt a nyár? De persze ez mindig így van. De szükségem volt erre a nyárra ahhoz, hogy kipihenjem az elmúlt hónapokat és össze tudjam szedni magam.

azt hogy élek elképzelni,a szerelmet meg eljátszani.