2011. július 10.


Brezovai Dániel. imádlakmajom!

organikusan fullasztó meleg. ez a nyár. elvagyoklevagyok maradva. egy darab mazsola fittebb nálam jelen pillanatban összességében a maga szépségében. újra belekezdek öt napos kimaradás után a felesleges locsogásba. a miért.nem.igen.ekbe. ahogy az a maga helyén rendjén van .másodszor alvás majd nulla,egyfolytában csak kelés,rutinkérdések


mondott dolgokat a fa mögül_no meg ez ágyadra friss lepedőt húz.

a nagy hangulatfüggés. elszáll az agyad,kapjad el gyorsan? ne káromkodj,mert kurvára nem nőies,csesszed meg!
jaaaaaaaaaaj.
aztán egyél dinnyét!! meg móka.majdnem,mondhattuk...hajszálhíjánbaszom...
nyakbahánytborsó igaz ?


aztán hajnalban meg,nem mondom,hogy teljesen józanul,de azon gondolkodtam,hogy vajon mások is ugyanazokat a színeket látják-e,mint én...semmi elvontra nem kell gondolni,de tegyük fel,hogy én most belemászok az incifinci kis lábammal valakinek a fejébe,és kiderül,hogy neki az a zöld,ami az én fejemből nézve kék,és részéről az ufónak van olyan színe,mint a bőrömnek

nagyon érdekes,tudom

fülemben zúg a csókolom

veszekegytelibebaszotthidegfürdőtMOST!!!