majdnem egy éve pedig mintha tegnap.

még egy kicsit konkréttalanság folyik.csak szellemként toljuk alá a széket.... na meg szemüveg nélkül elveszti az egyensúlyát a sötétben.de addig is utálok a seggemen ülni így inkább belerohanok a tétlenségbe.

a tér meg visszahajlik önmagába.