Nos. a nemlétező ötödik órában megkerestük azt a helyet amit csak a miénknek mondhatunk.

 -forró csokiztunk.

sajnálom , hogy már csak 9-en maradtunk az osztályban. a kezdeti 16-ból. borzasztó , hogy milyen gyorsan mennek el az emberek mellőlünk. mintha menthetetlenül ellenünk dolgoznának.ez szabotázs.

hiányozni fogsz Hozsi !!! 

persze... mindig mondom, magamat tanítom. lélegezz, lélegezz. de azért örülök hogy már nem számít borzasztóan. passzív jólét között valahol. már túl akarom szárnyalni ezt a hetet. mindent létrehoz, hogy ő azt nem is tudja. és ha tudná sem hinné. ez egy ilyen ördögi kör. tudom , hogy néha azt sem tudom hol , ki , merre. naponta 5 percig elvagyok a magam világába.ülök oda bent a kredencen.  csak én gondolom úgy, hogy ez már lefelé folyik ? oó persze ma boldog, hangulatokat éltünk át odalent a polcok között. meg ahogy meg is van mondva . 'semmi sem bonyolult annyira hogy ráparázz' nemhát.