másfele

borzasztóan, katasztrófa reggelem volt. és annak ellenére, hogy néha már-már kezelhetetlen és elviselhetetlen a kiscicám. és agyvérzést kapok a macskáktól.ez most változott legalábbis ezzel az egy macskával kapcsolatban. a történet röviden tömören annyiból áll , hogy nemrég műtötték meg a macskám és kiszedte a varratait, és reggel arra ébredek hogy folyik ki a pocakja tenyérni nagyságban, és sír. gyors autó, állatorvos. valahogy rosszabbul reagálok erre mint bármikor máskor régebben. egyszerűen félek attól ,hogy eltűnnek mellőlem . de már minden rendben ! alszok egyet,és már ez is csak egy tegnap lesz.


az életem lassan olyan lesz már, mint egy erdő. Kifürkészhetetlen gondolatokkal teli, különböző ijesztőbbnél, meglepőbb érzelmekkel a fák között. A fák, mint a cölöpök a régi emlékeim, melyeket néha legszívesebben kivágnék, és újrahasznosítanék, hogy legyen hely az újabbaknak. A növényzet, a nyiladozó gazocskák, életem azon részei, amik kezdetlegesek. Kezdődik újra a játék, legyen már hétvége!Had legyen minden úgy, ahogy rázódik, cseppet sem törődöm vele, nem ártom bele magam, engedem, hogy a véletleneken, és a spontán dolgokon múljon az egész.  Leszek annyira könnyű, vagyok annyira szét, hogy nézzem, hogyan mennek az események.

nem szándékoztam túl szürke,depressziós hangulatban írni. mert amúgy jó a kedvem. csak ezek az első és legfontosabb gondolatok most