mostantól az is tuti , hogy inteligens módon bejárok a suliba minden egyes órára. ezennel hivatalosan is vége az egyik napról másikra való élésnek. stresszelek, nemsokára itt az alapvizsga. és úgy érzem , hogy még nem tudok semmit. igyekszem nem mellé beszélni, és tényleg elkezdeni tanulni és tanulni.
persze a lelkem jólvan , volt már jobban. kicsit sem színes most a hangulatom. hiányzik minden egyes órában , percben ő maga. várom hogy láthassam. a köztes időkben meg mindig egy kicsit halott vagyok. ez a legpontosabb megfogalmazás. mint ahogy most is.