egy kicsit tökéletes nap. kis nosztalgiázás a mólón a csajokkal. még mindig meglep, hogy eltelt az idő.és az újjabnál új megvalósításra váró terveink. egész szerethető Csütörtök lett. csak a folytonos rohanás mindenhova. lekéne szokni a mániákus késésekről. a délutánom a szó legtökéletesebb értelmében nagyszerű volt.akármennyire is eltelt a semmit tevéssel, legalább nem egymagamban. igaz , hogy a reggeli ami nálam hajnal, találkozót nem sikerült megvalósítani, de ennyi baj legyen. talán lesz még rá alkalom.ma minden olyan különleges. hagyom, és nem eresztem le a redőnyt. örökké így akarom hagyni. szeretném ha minden így maradna. de az idő hozzáad és elvesz persze. ezt már tudjuk. és igen kívánd erősebben. nincs lehetetlen. ez is lehetetlennek tűnt, igaz , hogy a mai napig nem tudom megemészteni. felfoghatatlan számomra. most mondjuk az egész életem az. úgy látom szórakozásra és jó kedvre lettem kárhozatva. persze vannak üres és régi polcok a lelkemben. amik maradni is fognak már egymagukba. de az is egy korszak volt, szép korszak. talán szavakkal ki nem írható mennyire boldog. de a sors az csak sors.ijesztő