beleszerettem ebbe a délutáni suliba járásba. sokkal szabadabb volt minden.

szünetekben sétálgatás az utcán,semmit tevés, és már csak három nap és ünneplés, megünneplése a sikeres vizsgáknak és az elkövetkező jó időszaknak. Clau,Vincze és Szabó úr társaságában !

rettentően bevagyok zsongva, csak legyen már!

másrészről meg , poszttraumás sokkot kapok néha magamtól.de a pozitív dolgokat folyamatosan mantrázom. legalább a mai délutánom ákossal töltöttem akivel szokásosan kibeszéltük az életünket is. jókat nevettünk, Snackeztünk, városozgattunk, sőt mint a régi szép időkben a tescoban is eltöltöttünk egy kevéske időt -csakhogycsináljunkvalamit- céljából.

ahh de nem akarom, hogy elmenj. elfog tűnni a lelkitársam három hónapra, és ez ijesztő.

de hát a többiektől szép az élet.

Arra gondoltam, hogy tulajdonképpen mi az értelme ennek az egésznek. Úgy értem, nem értem, mit profitálok ebből, hogy agyalnom kell a semmin is, túl bízalmatlan vagyok. és sokszor jogosan.

nincskedvem !!! - lehet néha csak kifogásokat keresek.....

na mindegy, tessék mosolyogni ! (: szép napok elé nézünk !