de túllépsz. leragadtam a régi évekkel ezelőtti életembe, mintha valami nem engedné, hogy új legyen minden. nem engedi az üresség amit itthagytál nekem. ezek az érzések törnek elő óráról órára, mióta hagytál itt maradni. mintha valami létfontosságú szervemet vették volna el belőllem. nem merek közel engedi, és nem akarok közel kerülni, megijeszt a múltam, hogy bárki egyszer csak eltűnhet egy szó nélkül.sok ember képes sarokba szorítani bennem ezt. de attól ő örökké ott fog ülni. némán.

de azért természetesen ez is egy boldog nap volt. szószerint semmi semmit nem csináltunk a kedves iskolánkban. ilyenek ezek a Keddek, amire még én is azt mondom , hogy szívesen bejárok.

a napom fénypontja pedig a spontán találkozóm Sacikával !

Pintér te meg adjbelemindent a kresszvizsgádba! mennifog*