mennyi az annyi ? nem volt elég ihletem ide írni ? kaptam , persze mondogathatod, hogy minden okkal, csak is te tehetsz az egész életedről.de sebaj túllépünk az életen a kicsi szívünkell ,és folytatjuk a befejezetlent.  és a segítő emberek angyal formájában mindig ott vannak. ott lesznek.és a boldogság újra megfog és megtart. hisz mindig van holnap. újra kisüt a nap, újra és újra leragadsz, túllépsz, eltűnsz, eltűnnek, eltűrnek. mi másból áll ez az egész?  és a sors vicces olykor rohadtul fájó fintorából. a mai nap úgy hat rám mint egy katasztrófális atomrobbanás.  és bár tágul a világ ezzel együtt az események, és az életünk is. dehát minden ettől lesz izgalmas. a változatosságtól. részben meg mindig is ösztönök a másik felem meg a józanész. elgondolkoztat, hogy régebben miből építettem fel azt a hatalmas közönyt, leszarom stílust és az érzelem mentes nagyvárost amiből álltam. ez hova lett?  persze megpróbálhatnék ellőre eltervezni a cselekedeteimet  vagy uralkodni magamon.  de ez fatális nagy baromság lenne. jöjjön aminek kell jönnie. úgyis utolér. persze kívülről csak azok látnak a mondataim mögé akik úgy igazán ismerik minden eggyes porcikámat, és a használati utasításomat. a jelen fontos a többi töprengés mentes. arra kell összpontosítani amit akarok. most meleg érzés tölt el. eszembe jut ez a pár képkocka , a szerintem mondjuk ki Múltamból . mikor az egész világ csak egy elképzelt valóság volt , mintha még az illat is megváltozott volna a környezetében , az egész légkör, az üres színes lett. összetéveszhetetlen érzés. de hova sietek ? milyen butaság amit itt leírok. emlékszem kisebb koromban, mikor még mindenki itt volt velem minden olyan varázsos volt , a játékok, az emberek, a barátaim, a családom . újra és újra kérni akarok ebből a varázsosságból rengeteg szeletet. félek. bár a lelkem ma elég mélye süllyedt és mindig elérem a szakadék szélét, de még sohasem estem le.  hiszen ha fájnia kell akkor fájjon ! kikell mondani akkor mondja, én is megteszem ha kell. várni fogom.harcoltam vele, elgyengített, hogy tudom mekkora hatalma van felettem, ő az aki igazán meg tudna bántani a tetteivel, és most pedig ? kettősérzés.  most pedig úgy vágyom uttána , hogy majd belehalok. nem is érdekel már mi lesz most, vagy holnap vagy azután   a végtelenbe és tovább... nemigaz ?
a boldogságot meg elképzelni.