hit benned. hit abban , hogy ' te más vagy ' - mondta ő nem egyszer. persze ez is csak egy sablon volt. de valahol én nyertem. aztán feleszmélek és megkérdezem magamtól akarom én ezt ? öntudatlanul is de rávágom, hogy nem ! persze tegnap este jót mulattunk az életen, és hogy mennyire múló valamik vagyunk. és a legtiszteletre méltóbb ember Gergő meg is mondta amit magamba véstem , hogy édes kevés egy ember ahoz , hogy összetörjön engem, és hogy is mondta ? nem azért mert 'ő 'annyira szar, hanem én vagyok túl jó. borzasztóan megsimogatta a lelkem ez a mondat, minden értelemben.és az a hat bejövő üzenet hajnalban, és még délután a többi, annyira támogatva és biztonságban érzem magam melletük , a barátaim melett, hogy jelenleg ez az ami egyben tart. hisz képes belülről felemészteni az a baszott de tényleg baszott nagy üresség, amit valaki maga után tud hagyni. kicsit magamban is csalódtam ami azt illeti. de ez megint más lapra tartozik. visszatért a régi én?és igen várom az esőt.hogy a vihar után úgy ébredjek fel hogy üres múltam valami újra vágyik, egy másik ihletre, egy másik arcra, egy másik mosolyra. olyan igazi boldogságra, ami nem színjátékra épül. csak most nehéz. úgy érzem zuhanok vissza abba a mélypontba, amibe nem kéne, két irányból kapni a terrot eléggé elképesztő. életemben nem becsültem meg ennyire embert a szívemmel. és talán ha lehet azt a szót használni, hogy hála , akkor én eszeveszettül hálás vagyok neki, hogy elém állt a kész tényekkel, sok sok fátyolkendővel eltakarva a csúf igazságot. az mellékes, hogy ezt mi előzte meg, és hogy ezt hol tette. úgy érzem ahoz tényleg felnőttem, hogy ne ártsak magamnak többet. nem fogom második kiadásban végig játszani ugyanazt a sztorit, csak más helyszínen.gyors a szívemet visszaloptam, mielőtt valami helytelen helyen ott marad.
szarok én bele :DDDDDddd