zsúfolt napok elé nézünk. ma egy kis saját program matek és ének helyett. mólózás egy tíz percre. semmit tevés, dél előtti végzéssel az iskolában, uttána snackes nevessünk egymáson. vásárolgatások, rohangálás. lehet percek kérdése és bedőlök az ágyban. kicsivel még boldogabb lettem, hogy néhány régi emberekkel egy pár órás városos pletykaparti belefért, még a sacisparkos délutánom elé. este fele pedig még meglátogat az Ákos. kibeszélni az életünket. és könyörgöm, mindenki saját magát határozza már meg, ne akarj mindenkinek megfelelni, és ha van egy véleményed álljál ki mellette. hányni tudnék a kétszínű, agyonrafinált emberektől. pedig sajnos ebből is kaptam ma.de se az én sem a barátaim nevét nem fogják gonosz mondatok közé  helyezni. eddig sem hagytam, ezután sem fogom.

egyre több emlék ül ki az ablakba belőlled, és egyre jobban hiányolom azt a valamit, ami talán létszükség volt az elmúlt időben. persze a megszokás nagy úr. alkalmazkodni meg tudni kéne. de néha már fáj a szeretetem.nem látok színeket csak sarkokat. de minden hézagba előbb utóbb valaki beköltözik. vagy ugyanabban vagy más formában.

és én most úgy igazán boldog féle vagyok !