a kérdés jelenleg még fejben megválaszolatlan. mindig csak a jó út van. az élet úgyis mint ahogy eddig is azokat raktam elém. vagy , hogy boldogságot adjon vagy tapasztalatot. de most érzem, hogy először életemben nem a bonyolultságot és a számomra óriási kihívásokat rejtő szószerint 'drámát' választottam hanem a biztonságot , a nyugodtságot és számomra lehetőleg egy biztos pontot. kérdések , kérdések hátán. a válaszért nem is kéne messzire menni. na de mégis merre induljak el mi az ami fontos a kihagyott időszakból amit nem írtam, tudnám-e szelektálni a napjaimat? talán nem minden nap hozott egy kis változást. a hétvégékért meg egyenesen meg kell halni . imádom őket. zsúfolt hét de nagyszerű lesz. de most egyenlőre örülök a boldogságomnak, talán mától érzem igazán hivatalosan elkötelezettnek magam a céljaink mellett és az a bizonyos valaki mellett. nem tudom mit hoz az élet. de remélem , hogy minden nap valami jót . bár kicsit félek... félek újra kiadni magam és megbízni. nem gyakran volt jó vége. de minden történet más és más. annyi arca van az embereknek mindenki mást adott eddig hozzá az életemhez. és reménykedem . remélve gondolok mindenre és próbálom a félelmeimet mélyre ásni. csak hiányzik a minden napokat együtt töltöm Váczival nyár. egyszerűen imádtam, de már csak nyolc hónap barátom (: