kezd egyre érdektelenebbé válni az, hogy minden este leírjak ide valamit. nagyon nehéz úgy írni, hogy nem írhatom le amit akarok hanem rejtve kell elrejteni a lényeget mindenből. ma tulajdonképp nem volt kedvem semmihez, most kezd átjönni az az érzés, ,hogy tényleg tanulni kell. most annyi a változás tavalyhoz képest, hogy nem csak kellene hanem foglalkozom is vele. annyira furcsán jó volt ez az egész hét. a hétköznapokat túléltük a hétvége meg megint csak úgy elrohant felettünk. szívesen menekülnék néhány dolog elől... de nem tudok üldöznek és volt pár pillanat amikor újra megtalált, de szerencsére sokan voltak ott átlendíteni ezen a fekete ponton amit nem tudok magamból kiásni és menekülnék ez elől de nem lehet, képtelenség...

új emberek, nagyszerű emberek, kis fényfoltok a jövőmben...na de természetesen nem mindegy, hogy az a pohár félig tele, vagy félig üres. talán többet kéne írnom, csak hogyha vissza olvasom akkor átérezhessem újra és újra a rég hangulatát.én sem gondoltam hosszú hónapokkal ezelőtt ,hogy valakibe ilyen módon bele fogok futni. nem gondoltam volna, hogy nekünk lesz első találkozásunk valaha.

 tulajdonképpen nem is éreztem magaménak semmiét, a kisugárzását, egyetlen egy milliméterét sem a régi időkben,nemhogy valaha közünk lesz egymás életéhez. és most? felfordult minden...