mindig annyira jól kezdődik a hét, utána így már a második hete folyamatosan, hogy elkapok valami betegséget egy két napra és utána meg mintha mi sem történt volna. ez már tényleg nem normális soha de soha nem kapok egyértelmű válaszokat. magamban meg végképp hiába keresem. ilyen gyors én intenzív változást fogalmam sincs mi válthatott ki de a kezét csókolom. de azt meg főleg imádom mikor az életet csak úgy lehet mesélni és teljes felüdülés számomra, hogy nagy hallgatóságot kaptam a történeteimre. ki kell terítenem az életem lapjait, hogy sarokba tudjon szorítani és felolvashassa amit én már tudok . beteg agy.megint már kívülről nem értem én sem mit írok de csak működnek bennem a gondolatok. az utóbbi időben elhittem, hogy az a nemlétező valami nincs. utána nem nem nem nem nem , szétfolyik az életem a boldogságtól és a furcsa dolgoktól amiktől menekülni nem lehet. lassan már minden szó értelmét veszíti , ezerszer körbetekert mondatok , átrágott gondolatok lassan számomra is annyira jelentéktelenek lesznek mint azoknak akik ezt olvassák. de eddig mindig valahogy alakult az élet most is rábízom a dolgokat. én már csak úgy nem foglalkozom semmivel .