észre sem vettem, hogy ilyen régen nem írtam már ide. pedig annyi mindenhol voltunk, annyi mindent csináltunk. az elmúlt héten és ezen a héten alapvetően minden kiváló volt kivétel, hogy, Szegedről hazafele sikeresen lekéstük a buszt, majd rájöttem, hogy utálok inni. mindig olyan nagy örömmel vetem bele magam, utána rájövök, hogy mintha a pár órás hülyeséget, majd rosszullétet vásárolnék csak. De Szeged után, Anettka szülinapjának is részesei voltunk picit. Utólag is Boldog 19. Születésnapot ! cseppet sem halvány szürke semmi, valamelyik nap visszajöttek a rég múlt érzéseim, nem  /fájdalom,boldogság, szerelem stb./ érzésekre kell gondolni, hanem inkább, hogy pontosabb legyek és érthetőbb hangulatok jöttek vissza. megnézel egy régi dolgot, vagy elolvasol és rájössz valójában mennyi értékes dolgot éltél már át, és gyakran köztük vannak olyan dolgok amik soha sem jönnek már vissza egész pontosan hozzád. csak átélni tudod újra megélni nem. néha érzelmi sivárnak érzem mintha a régi dolgok sokkal nagyobbak és meghatározóbbak lettek volna bárminél. mintha mindig újra és újra és újra használnánk azokat a hangulatokat és érzések és elkopnának maguktól, nem olyan erősek és tartósak mint egy újonnan vett cipő, csak használt cipők.de lehet évek múlva a mostani boldog dolgokért és napokért is ennyire rajongani fogok mint most a rég múltamért. azon kívül egész hét arról szól, hogy kevés iskola annál több jó dolgok. A minap Anettnál csináltunk angol versenyre plakátot, mind eközben nevettünk, jól éreztük magunkat, és egész vicces volt rohangálni az esőben avégett, hogy a bicikli nehogy elázzon. majd ma a negyedik éve hagyományunkhoz méltóan Clau és Anett sütemény sütés, és bénázás. imádom, imádtam. és annyi sok terv. furcsa, hogy néhány valami mintha üldözne meglátom a dolgokban a legváratlanabb helyeken. de mindent rálehet fogni a véletlenre. nem igaz?