néha kitűnően szerencsésnek érzem magam, néha már-már hihetetlennek tartom, hogy mostanában mintha mindig minden rendben lenne a kis dolgok meg persze eltörpülnek. jó és értékes emberek között lehetek akiktől nem kell félnem talán ez a legjobb az egészben. persze azért mély gödrök vannak, amik betömhetetlenek de azokat néha sőt képesnek kell lenni arra, hogy eltudjuk rakni egy dobozba és mindazt egy nagy szekrénybe így mintha nem lennének csak akkor amikor én előveszem. az iskolai életről szót se, rendkívül gyorsan telik és szinte öröm bent lenni a többiekkel. délután Gabiztam , aludt, sorozatoztam, és a szokásos minden hülyeség. remek volt. eddig meggyőződésem, hogy minden úgy megy ahogy én akarom. annyira jó, hogy már unalmas az életem. olyan középszerűség az egész. de alakul itt minden... ;)