a tegnapi nap tulajdonképp tele volt szúnyogcsípéssel, bizonyos ideig pókerezéssel még a vihar miatt el nem indultunk fel a városba Kossuth térre az volt a cél, hogy ne ázzunk el  de utána imádtam, hogy mindenfelől villámok voltak és eső hangulat. most pedig a semmit tevésről tudnék regényt írni másfelől meg annyi mindent mondanék , mennénk de csak ülünk néha elmegyünk megszokásból de nem történik semmi, mennénk mert nagyon hívogat de megvagyunk kötve egymáshoz mozdulatlan mintha néznék de nem látnék, hallanék de csak merengenék . egy szó, egy hang és elmúlik