elgondolkoztat, hogy mennyire létezik helyes út és mennyire vagyunk képesek befolyásolni a saját életünket . nagy távlatból az adott kis problémák vissza nézve sokkal könnyebbek és semmisek lesznek de egyszerűen tartunk valamerre valami úton amin kell és nincs más választás? vagy csakis saját cselekedeteink határoznak meg mindent? vagy van valami felsőbb... ami képes a perceket, embereket úgy meghatározni, ahogy a leghelyesebb? megyünk megyünk, megyek és nem tudom merre... mindig ugyanaz ismétlődik  és kezdem úgy érezni, hogy őt csak én találtam ki.  a kezem a fejemhez szorítanám, hogy tűnjenek el a gondolataim. de létezik, hisz megtörtént minden ami bennem van. mekkora fatális baromság. mintha megöregedtem volna, és nem tudnék a múltamra emlékezni. úgy tűnik a mesék túl nagy szerepet kaptak az életemben, csodára vágyom, és varázslatos dolgokra. persze tudom kár minden szóért, betűért. feloldozás volt valami alól. de az élet tele van izgalommal. leírhatnám, hogy mi áll lelkem legféltettebb kincsei között, de csak furcsálló tekinteteket kapnék, és hitetlenséget.

félretéve mindezt örülök a lányoknak a tegnapnak a sok bénázásunknak de kikapcsolt az agy. és ettől voltam jobban amikor nem kell gondolkozni, érezni, agyalni csak egy picit pár óráig... de feltölt.