Ők azt mondták: Őrületbe estél miatta.

Én azt mondtam: Az élet ízét csak a bolondok ismerik.

nemtudom hogy miért van ez hogy a tél-e e a hibás hogy nem csak kivülről hanem belülről is lehibernál mindenkit de nap mint nap monoton szürke arcokat látok. jó lenne egy kis színt vinni bele.

talán nem érte meg kockáztatni ? igazából vannak olyan történetek amiben magam sem találom a szerepem. és ameddig ezt nem vagyok képes megkaparintani addig szószerint várok a csodára. hisz csodák léteznek. mindenhol ott vannak. csak észre kell venni a legapróbb dolgokban.de ez is már túl közhelyes téma... mert mondani könnyű de észrevenni és átélni annál nehezbb főleg ebben a monoton összekuszált zavarodott világban. ami jelenleg most jellemzi az életérzésemet. dehát néha napján kell ilyen is. holnap már nagy vigyor lesz az arcomon ahogy ismerem magam.

most egy darabig csak leszek és majd mások megírják helyettem a forgatókönyvet