A szép és jó dolgokra ugye megéri várni. hát várok.
néha úgy visszamennék a múltba , elég lenne akár eggyetlen egy nap is . Újra látni téged mosolyogni és önfeledten nevetni. Ha csak egy napot kapnék az is képes lenne pótolni egy minimális ideig azt a hihetetlen nagy hiányérzetet ami több mint félévi nem hagy nyugodni...csak erősödik bennem , elképesztően megerősített a halálod. Sok dologra ráébresztett . Egy mosoly vagy most is arcomon mai napig mert tudom hogy ezt szeretnéd. Ezért erős vagyok mert lehet hogy nem laksz már itt a szomszédban hanem ott fent az égen. De te vagy az én angyalom. Hiszek abban hogy sokszor meglátogatsz , és egyszerűen képtelen vagyok róllad mú
lt időben beszélni mert rengetegszer érzem a jelenléted. és itt vagy. Mint egy szék három lábbal sokszor úgy érzem magam. Nem szeretném ha mások éreznék hogy ez nekem mennyire fáj . Mindennél jobban , elveszíteni a jobb kezem...
lt időben beszélni mert rengetegszer érzem a jelenléted. és itt vagy. Mint egy szék három lábbal sokszor úgy érzem magam. Nem szeretném ha mások éreznék hogy ez nekem mennyire fáj . Mindennél jobban , elveszíteni a jobb kezem... Emlékszem.... hogy Szombat 17.e ellőt egész nap együtt voltunk. Este kifeküdtünk az útra , nagyon meleg volt. És nagyon furcsát éreztem . Hatalmas kötődést mint még azelőtt soha. Utólag értem miért volt. Hisz az ember megérzi az ilyet ha valakit elfog veszíteni. Kijöttek a kis picúrkisgyerekek és mondták hogy bújocskázzunk. Totálisan beleéltük mi is magunkat. Az utca tőllünk volt hangos. És mikor mondták h ' na mostmár gyere be kislányom mert holnap megyünk Cserkeszőlőbe. ' annyit mondtál h ' Na Szia Cinti akkor holnap majd találkozunk ha hazaértem !!! Imáddlaak.' ... minden eggyes nap ezt vártom hogy ez megtörténjen. legbelül várok a csodára hogy ez az egész csak vicc volt. Hiányzolsárilány.
Mikor barátot vesztünk el, kit igazán szerettünk lényünk egy darabja örökké vele marad remélve, hogy egyszer talán még ismét együtt nevethettek. Azokat a perceket nem felejted el soha neki amelyeket ő örömmel és nevetéssel aranyozott be neked. Mai napig cselekszel dolgokat amik rá emlékeztetnek, és olyankor azt érzed, nem vagy egyedül. Csak remélni tudod, hogy ő is gondol rád annyit mint amennyit te gondolsz vele a mai napig. Szavakat melyeket elmosott az eső még néha felidéz a lelked álmodban, melyből ismét úgy ébredsz, "ma sem álmodtam semmit". Nem emlékszel erre sem, ahogyan a múló szeretetre sem fogsz egyszer majd emlékezni. Hiába veszed magad körül emberekkel, míg őt nem kapod vissza magányos leszel legbelül.
Mikor barátot vesztünk el, kit igazán szerettünk lényünk egy darabja örökké vele marad remélve, hogy egyszer talán még ismét együtt nevethettek. Azokat a perceket nem felejted el soha neki amelyeket ő örömmel és nevetéssel aranyozott be neked. Mai napig cselekszel dolgokat amik rá emlékeztetnek, és olyankor azt érzed, nem vagy egyedül. Csak remélni tudod, hogy ő is gondol rád annyit mint amennyit te gondolsz vele a mai napig. Szavakat melyeket elmosott az eső még néha felidéz a lelked álmodban, melyből ismét úgy ébredsz, "ma sem álmodtam semmit". Nem emlékszel erre sem, ahogyan a múló szeretetre sem fogsz egyszer majd emlékezni. Hiába veszed magad körül emberekkel, míg őt nem kapod vissza magányos leszel legbelül.