szemtelenül elkezdtek hiányozni a sulis hétköznapok. azok az eklektikusan ingadozó szellemű napok . a rohanás. a várakozás. a reggeli pacsizások. táplálkozás a lépcsőkön. hétfőnként az egyszerre beérkező buszok a hidegben. egy száll pulcsiban. hideg napok , mikor esik az eső az ablakból. vagy épp előle rohanunk. azután meg már kint ténfergünk a napsütésben. mikor mindent át bagatelizálunk mert úgy jobban fekszik. valahogy balanszban van minden így most. nincs is baj vele. a reggeli korán kelések pedig elfelejtődnek a sok pozitív mellett. a sok jó ember körülöttem persze mindent megkönnyít. balgaság lenne azt mondani hogy már nem várom azokat a minden tevős napokat. éppen eléggé organikusan neszes spontán..