2011. július 4.

teljes teljességében méretében kipakoltam a szobám . kitakarítani és újra rendezni. így másnap mozogni sem tudok az izomláztól.és az sem játszik pozitívan közre hogy be gyulladt a szemem spontán magától.eléggé négy fal közé vagyok zárva ebből kifolyólag. amúgy meg jó a kedvem meg minden oké csak ezek a fránya betegségek...

lomtalanítva az igazságokat. nincs összeszokott szöveg. ami jön .zacskóban ülő mag féle alállapot. tudod az a semmit tevős féle , furcsát álmodtam. eggyik oldalon mindig fúj a szél. de már ez is remek. képes érzetek. érzitek ? ha nem éreztem ma folyton vicceset akkor egy kavics vagyok. szentimentálunk.

szentimentálunlak.pillanatok, amikor nem merülünk bele nyakig gondolatokba és mindent tudó mondatokba, hanem csak kacarászunk Tudjuk, hogy úgy fogadjuk el egymást, ahogy vagyunk, minden plusszal és
mínusszal együtt, hogy semminek sem kell megfelelnünk, nem kell erőltetetten beszélgetnünk vagy mosolyognunk, csak vagyunk egymásnak. S aztán egész napra rám ragad a vidámság, a bohókás hangulat, a bohém mozdulatok. várjuk !