igen , egymás mellet állunk, ülünk, vagyunk a számomra legfontosabb emberrel. ha erre két, három hónap  kellett hogy rájöjjek hogy vannak nélkülözhetetlen emberek mellőlem akikre egy sima szürke napon is szükségem van akkor ennyi idő kellett. de jobb később mint soha. jellemezni nem tudnám a mi kapcsolatunk. a legmegfelelőbb szó talán az hogy . 'szavaknélkül' . tudjuk mire gondol a másik ha nem is mondja. több ezer kilométerről érezzük a másikat. mintha ott lenne. nincs szükség arra a szóra nap mint nap hogy -szeretlek , -megbízom benned. mert ez a hátérre az egésznek. természetesen addig a napig minden természetes volt hogy itt vagy. ott vagyok. de okkal kellett ez a 'kis hatásszünet.' és elfogadod hogy nálam ott van az örök nulladik az én már örökkéalvó szomszédasszonyom. ami a legnagyobb dolog anélkül hogy bármikor is mondtam volna ezt neked. ez az érzelmesség talán nem is a mi asztalunk. szóval szeretet van bro !