sosem szerettem a Vasárnapokat!!! főleg nem az ilyen esőseket.
sikeresen kora délutánra lemerült a gépem, és természetesen a töltője sehol sem volt meg. szóval netmentes félig nap volt.
felkavarja a képet.a múlt a legcsodálatosabb kifestőkönyv.és ennek is mi vagyunk a rajzolói. a kudarcok emlékét kétféleképpen lehet szerintem kifesteni, fekete és színes. miért kell feleslegesen depresszióba söpörni a lelkünket? ami megtörtént megtörtént. miért? miért vagyunk ennyire idioták? mindent újra akar mindenki csinálni az elszalasztott ziccerekről , rossz húzásokról, rossz helyzetekről kesergünk. Nagy árat fizetünk ha nem fogadjuk el a történéseket .lehetetlen.A szeretet nagy bravúrja az elengedés .Így szép és teljes a lecke amit tanít. csak nevetni a saját hibáinkon és akkor igen szép évek elé nézünk. meg hát akit az élet fontosnak tart hozzánk az itt marad. aki nem az ha fejünkre állunk is elmegy. ez az egyik legokosabb idézet az én fejemben és mennyire igaz :
"Ez az egyetlen életed van. Ha egy utcahosszúságú “miért nem tettem meg azt, amit szerettem volna” listával fognak eltemetni, az semmi mást nem jelent, mint hogy NEM TETTED MEG, amit lehetett volna.”