azt köszönöm szépen , hogy első és utolsó óra elmaradt. akkor kedves barátnémmal 115 percen keresztül takarító nőset játszhattunk a suliban, az osztályunk által feltemperázott karácsonyi díszítés leganézása céljából. tulajdonképp, hogy csak melegedni mentünk be , meg reggel kávézni. fu de jó volt összefutni Sacikával és Orsival. megadta a reggeli indító alaphangulatot ! ja persze volt idő egész nap pletykálódnunk a suliban, meg beszélgetnünk. és sikerül végleg átrágni magam a saját gondolataimon. ami nincs az nincs. szóval nem szabad várni , hogy legyen. inkább eltűnt, valahogy már nem érdekel a történet, hogy mi lenne ha... á., tehát ennyi. de tisztázni fogok mindent. maradjunk a függetlenkedésnél. köszönöm, viszlát ! - persze mind ennek ellenére, örülök hogy most már visszarázódott más a helyére. és ugyanaz mint régen. boldogság.