én annyira boldog vagyok, engem annyira boldoggá tett a tegnap este. az a bizonyos 'tíz eff' este. a szokásos gátos sétálás, üldögélés, az életünk kibeszélése, ezelőtt az a bizonyos tömött busz, mikor levegőt sem volt hely venni, túlzás nélkül. a tescos pár óránk. készülődés Sacinál. szokásos hagyományok, új arcok, pozitív csalódások, békesség, vízparti komoly beszélgetés, és ők. annyit nevettünk és vidámkodtunk, hogy majdnem minden eggyes percét visszatekerném az estének, a nyaralópartitól elkezdve, a csináljunk ötmillió képet, és sétáljunk mezítlábon át mindent. minden és mindenki aki ott volt, egy hatalmas helyet érdemel meg a szívemben. annyira jóvá tették a kedvemet és azt a jó pár óra hosszát. persze kivételek is vannak, sajnos mindig.

elvanengedve, ez alatt a lassan pár hónap alatt, életembe talán először éreztem magam teher mentesen, és úgy, hogy nincs már semmi ami visszahúzna a múltba.

és igen tényleg minden az agyban dől el !

pacsinektek !