Mindig olyan nehéz újabb és újabb bejegyzéseket írni nap mint nap... mindig csak egy üres fehér 'lapot' látok és tele kell töltenem röviden mindennel amit átéltem pár óra alatt. Mintha minden nap egy megváltás lenne valami jobb felé. Mostanában annyi mindent sodornak elém az újabb és újabb napok, hogy ez miatt is imádok felkelni semmi sem átlagos és szürke... Minden napból eltudok könyvelni valami jót és tanulságosat. A mai nap volt tényleg eddig a legjobban érzelem dús. Ahogy ott kimondtam a lányoknak ' Minket össze köt valami" és össze is köt. Az, hogy a legnehezebb pillanatokban is egymásra támaszkodhatunk. Ez a mai pedig saját magam meggyőzése volt, hogy igenis az évek alatt rettentő erős lelkem lett és ahol azt hittem eltörik a mécses ott biztos talpakon álltam... de rettentő fájdalmas és nehéz pár óra volt... de együtt ezt is túléltük. Este találkoztunk drága szomszédommal Danikával és szokásosan kocsikázgattunk,beszélgettünk, és rájöttünk hogy ott ma ugyan az járt a fejünkben a saját közös múltunk... soha sem könnyű elengedni valamit vagy valaki egyik pillanatról a másikra és tényleg örökre. Hozzá tartozik az élethez igen... de ezt könnyű kimondani megélni meg más teljesen más. Bennünk az az űr folyamatosan azóta ott van de mindig előre tekintünk és vissza csak annyira, hogy újra átéljük a szép emlékeket mikor még kisgyerek fejjel játszottunk négyen boldogan családosat, meg boszorkányosat, meg férjeset, meg lövöldözőset, meg kommandósat... mikor még este nyolcra mindenkinek takarodó volt és csak az utca keretein belül játszhattunk... hiányzik... de könnyebb osztozni valakivel mintha a teher egy kis része könnyebb lenne. 

Haza felé természetesen akkor kezd szakadni az eső mikor elindulok és mire haza szenvedem magam addigra eláll. Lehet rossz a karmám. 
Félre ne értsen senki ez amit most írtam azzal csak kiragadtam egy pár másodpercet, pillanatot a gondolataimból. Ugyan úgy reménykedek a jóban és nem csak ezekből az érzésekből állok. Ugyanúgy nevetünk és megyünk tovább és tervezgetünk. Hisz szerintem ebből áll minden néha össze lehet törni egész napot végig bömbölni de utána egy pillanat alatt fel kell állni és csak előre... és most nem az átlagos hétköznapi kisebb balhékról, pasidrámákról, apró-cseprő gondokról beszélek mert az soha nem érdekelt engem személy szerint átrágjuk magunkat rajta pár óra alatt ...hanem azokról amik tényleg képesek megtörni embereket... minden annyira okkal jön és megy. Kiszámíthatatlan, hogy mikor következik be a változás szele. Lehetsz egyik pillanatban még önmagad akár azután olyan fordulatokat kaphatsz, hogy pislogni sincs időd és talán minden megváltozik.  Erősebbek leszünk és érettebbek és sokkal jobban értékelünk mindent.