A mai nap a sok félreértett mondatból, hanyagságból állt az osztályunk és suli között. Rettentően elegem lett négy tanítási óra alatt... vagyis nem csak nekem mind a hatunknak. Utolsó évre természetesen kell a hülyeség. Utána átbeszéltük lehiggadtunk beültünk snackbe beszélgetős pár órát tartani majd kezdetét vette a testileg és lelkileg kifárasztó első táncpróbánk. Akármennyire elfáraszt a hangulat kiváló és rettentő eredményesen haladunk. Imádom, hogy hatan lehetünk és mindig minden tökéletes velünk egymással szemben. Jobb hétköznapokat, jobb osztályt el sem tudnék képzelni. Hatalmas szerencsém van.
Félek a holnaptól rossz lesz átélni valami hasonló fájdalmat és félelmet mint három éve. rettegek. 
De nem is szabad rosszat írnom.Ha képes vagyok elhinni a jót akkor meg is tudom valósítani ... és pont erről olvasok egy szuper könyvet kicsit pszichológiai téma, viszonylag könnyű szöveggel és nagyon meglepő dolgokat ír le. Annyira tetszik ez a pár sor és annyira igaz :

"A tudat és tudatalatti:

Ha úgy tekintesz elmédre mint egy kertre, akkor könnyen meglehet érteni a két eltérő funkciót, te magad vagy a kertész, és megszokott gondolkodásmódod segítségével naphosszat magvakat -gondolatokat- ültetsz tudatalattidba. Ahogy vetsz a tudatalattid talajába, úgy aratsz testedben és körülményeidben is. Láss hozzá máris, vesd el a békesség, boldogság, helyes cselekedetek, jóakarat, fellendülés gondolatait! Nyugodtan és érdeklődéssel gondolkodj ezekről az értékekről, és tudatos elméddel teljes mértékben fogadd el őket. Szüntelenül ültesd a csodás magvakat -gondolatokat- tudatalattid kertjébe és csodás termést takaríthatsz be."