2011. január 21.

az elmúlt napban rájöttem egy olyan fontos dologra ami már hamarabb is kellett volna. kik azok a barátok akik jóban -rosszban-egészségben-betegségben és mindenhogy mellettem állnak nem csak akkor amikor az életem sínen van és épp semmit nem baszok el . mert azok lakhatnak csak az én szívemben akik képesek ugyanúgy tekinteni rám rossz időkben és akkor is mikor épp feje tetejére áll a világ.



nyakatekert illúzió.

mostmár bármi történhet én boldog vagyok ígyis úgyis. vannak persze bennem is kitöltetlen zugok. de ezekkel megtanultam eggyütt élni.












egyszerűen Ildikó örülök hogy megismerhettelek. olyan nagyszerű embert fedeztem fel benned aki képes átlátni és belém látni nem csak a nagyja felszínt észrevenni mint minden jó barátom. és annyi mindent köszönhetek neked hogy az elképesztő , mostmár végképp te vagy az egyik legcsodálatosabb ember itt
nállam.


Ha ki akarnál szaladni a világból merre indulnál? Arra ami elől menekülsz! Hello, hogy vagy? Jó, hogy vagy! Hé' engedd el a lábam, ne húzz le. Vagyis inkább foghatod. Egyedül nem megy. Ez megcáfolhatatlan tény. A hit az élet patikája,a remény pedig a vény. Kell egy támasz. Ki ebben, ki abban talál, de kell. Bizony kell! Folyton csak érez, s a tiéddel dobban, igen a tiéddel. Phineas és Ferb most mindent kipróbál! Legalább ők. Túl vagyunk tenyésztve. Nyomod a szívem, hé! De legalább hozzáérsz. Milyen világos van! De csak ha itt vagy. Ha már idehoztál figyelhetnél, hogy veszek-e levegőt. Eleget. Idegbeteg nyugodtság. Szárnyalsz?