Olyan kényelmes semmit téve. Elnézést kérek de visszamenőleg semmiről nem vagyok hajlandó írni hisz egész idáig történések, események , évszak változások sokasága vett körbe mióta utoljára találkoztam ezzel az unalmas fehér lappal amiben most is csak elálmosodom. Eluntat mint némelyik nap ami annyira semmilyen, hogy még a semmilyen szó is túlszínezettnek tűnik ahhoz képest amit valójában nyújt. Folyamatos változásban élek, változó körülmények és boldogságok meg furcsaságok és a néhai hétvégék amik picit feldobják a közbeeső szürkeséget. 

Bár néha tényleg mikor ott vagy itt... akkor tényleg más világban vagyok valami olyanban amit tényleg teljes lélekkel. Össze vissza settenkednek önmagamban is a szavak meg az amikor mindjárt megcsípnek és felébredek. Teljesen éber minden. Az utolsó évünk az maga a csodák csodája . Mintha minden kiszámíthatatlan lenne és valójában az is szép lassan rohanunk a végéhez. Végéhez a tökéletességnek. Közben újak és újabbak jönnek mennek. A változás mindig is belénk lesz kódolva. De most leakarnék ragadni hosszú időkre és újra élném újra ugyan azt a napot százszor vagy csak megállítanám az időt és magam körül mindent és mindenkit csak néznék. Az apró hibák mindig is korrigálhatóak voltak de jelenleg eltörpül minden apró negatív tényező.

Ragyogó és bonyolult.  Mennyi minden lettem azoktól a szemektől.  Egy hajszálnyi változtatásra sem szorul.