Nehéz belekezdeni bármibe is hisz elég siralmasan és katasztrofálisan elhanyagoltam a blogomat. Mind külsőre fel kéne újítani és némi figyelmet fordítani rá hisz mai napig imádom vissza olvasni azt a sok sok évet amit bejegyeztem ide. Hiba lenne némileg érthetetlen de számomra egyértelmű emlékeket nem leírni ide. Tehát ahogy adja időm, márpedig napi fél óra tényleg nem sok az életemből akkor szép lassan ismét beindul ez az egész blogolás téma.Mindig is könnyebb volt akkor írnom ha valami nyomott belülről. A boldogságról tulajdonképpen mit lehet írni? Azt, hogy " ej de jól érzem magam". Le lehet írni de bennem valahogy mindig is nagyobb íráskészséget váltott ki az összevisszaság.Félek az érettségitől, a nyelvvizsgától, attól a sok dologtól ami ilyenkor stresszesé teszi a korombelieket. Ám ha belegondolok ezt mind félre tudom tenni. Nem a világot kell megváltanom pár hónap alatt, csak egy érettségi. Megfelelő figyelemmel és idővel nagyon is elérhető és semmi formában sem okoz gondot és nehézséget.

Legbelül leírhatatlan érzéseket érzek olyan események és szavak és fordulatok amelyek legbelül elmém mélyében csiklandozni kezdenek és magam sem hiszem el. Én nekem ez a fél év ez egy álombeli dolog amilyeneket csak a mesékben látok.Azt az égő melegséget a mellkasomban még soha nem voltam képes ennyire érezni mint most.Nem csak fél évre vezetek mindent vissza hanem számomra 2012-ben kezdődött az ami most van. Nem mindent lehet odabent eldobozolni és megpróbálni nem gondolni, nem érezni, mert ami elő akar bújni és valami nagy dologra lesz képes az életedben az elő fog jönni akarva, akaratlanul még ha tudod, hogy tud fájni akkor is visszatér ha úgy akarja az a nálunk nagyobb dolog.Annak a régi nyárnak az illatában kelhetek fel minden reggel és fekhetek le Annak a nyári fiúnak az illata amitől talán megmozdul valami a gyomrom tájékon.Boldog. Őszintén boldogabb minden mint valaha.Vele. Meglepő, hogy tegnap ünnepeltük azt, hogy fél évesek lettünk. Egynek érzem magunkat, felhőtlenül békésnek,boldognak és tökéletesnek.