Nem érzem át az utolsó napok hangulatát. Öt éve annyira természetesen megy minden. Szokatlan kissé ismeretlen érzés.Érezni akarom a holnapot.Ténylegesen a péntek és a szombat a kedvenc napom. Nem bírom ezt a kötelező reggeli felkelést.Lényem egésze rosszul van tőle.Tulajdonképpen ez a két nap mikor nincs szükségem legalább 10 óra alvásra. Ha együtt vagyunk a mosolygóssal, valahogy pár óra alatt is képes vagy feltöltődni pont úgy mint a telefonom.

Tudni kell időben elintézni mindent...de ezt az osztállyal képtelenek vagyunk az agyunkba vésni. Hisz elhisszük, hogy elég lesz szerenád előtt ( ami megjegyezném Kedden van ) hat nappal próbálni. De megcsináljuk. Most amire igazán vágyik a szervezetem a lelkem, mindenem az a nyár. A meleg, a hatalmas program áradat. Az a pár hónap amiben unatkozni képtelenség és legfőképp a szabadság. Annak az érzése, hogy tényleg mindenen túl vagy , mindent lezártál. Aztán pedig egy új kezdet. Rossz nem lehet semmi ! Nem lesz semmi !

Folyton hiányzik...